स्वपुष्पैराकीर्णं कुसुमधनुषो मन्दिरमहो
पुरो ध्यायन्ध्यायन् यदि जपति भक्तस्तव मनुम् ।
स गन्धर्वश्रेणीपतिरपि कवित्वामृतनदी-
नदीनः पर्यन्ते परमपदलीनः प्रभवति ॥१७॥
sva-puṣpair ākīrṇaṃ kusuma-dhanuṣo mandiram aho |
puro dhyāyan-dhyāyan yadi japati bhaktas tava manum |
sa gandharva-śreṇī-patir api kavitvāmṛta-nadī-|
nadīnaḥ paryante parama-pada-līnaḥ prabhavati ||17||
śikhariṇī
ಆಹಾ — ತನ್ನ ಪುಷ್ಪಗಳಿಂದ ತುಂಬಿರುವ ಕುಸುಮಧನ್ವಿಯ (ಕಾಮನ) ಮಂದಿರವನ್ನು ಎದುರಿಗಿಟ್ಟುಕೊಂಡು, ಧ್ಯಾನಿಸುತ್ತಾ ಧ್ಯಾನಿಸುತ್ತಾ ಭಕ್ತನು ನಿನ್ನ ಮಂತ್ರವನ್ನು ಜಪಿಸಿದರೆ, ಅವನು ಗಂಧರ್ವಗಣಗಳ ಪತಿಯಾಗಿ, ಕವಿತ್ವದ ಅಮೃತನದಿಯ ಅಡೆತಡೆಯಿಲ್ಲದ ಪ್ರವಾಹವಾಗಿ, ಕೊನೆಗೆ ಪರಮಪದದಲ್ಲಿ ಲೀನನಾಗುತ್ತಾನೆ.