त्यक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तो निराश्रयः ।
कर्मण्यभिप्रवृत्तोऽपि नैव किञ्चित्करोति सः ॥
४-२० ॥
tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ |
karmaṇyabhipravṛtto'pi naiva kiñcitkaroti saḥ ||
4-20 ||
கர்மப் பயனில் பற்றைத் துறந்து, என்றும் திருப்தியடைந்து, எதையும் சார்ந்திராதவன், செயலில் ஈடுபட்டாலும் எதையும் செய்வதில்லை.