त्यक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तो निराश्रयः ।
कर्मण्यभिप्रवृत्तोऽपि नैव किञ्चित्करोति सः ॥
४-२० ॥
tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ |
karmaṇyabhipravṛtto'pi naiva kiñcitkaroti saḥ ||
4-20 ||
কর্মফলে আসক্তি ত্যাগ করে, নিত্যতৃপ্ত ও নিরাশ্রয় হয়ে, কর্মে প্রবৃত্ত হয়েও সে কিছুই করে না।