त्यक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तो निराश्रयः ।
कर्मण्यभिप्रवृत्तोऽपि नैव किञ्चित्करोति सः ॥
४-२० ॥
tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ |
karmaṇyabhipravṛtto'pi naiva kiñcitkaroti saḥ ||
4-20 ||
କର୍ମଫଳରେ ଆସକ୍ତି ତ୍ୟାଗ କରି, ନିତ୍ୟ-ତୃପ୍ତ ଓ ନିରାଶ୍ରୟ ହୋଇ, କର୍ମରେ ଭଲ ଭାବେ ପ୍ରବୃତ୍ତ ହୋଇ ମଧ୍ୟ ସେ କିଛି ବି କରେ ନାହିଁ।