त्यक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तो निराश्रयः ।
कर्मण्यभिप्रवृत्तोऽपि नैव किञ्चित्करोति सः ॥
४-२० ॥
tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ |
karmaṇyabhipravṛtto'pi naiva kiñcitkaroti saḥ ||
4-20 ||
ਕਰਮ ਦੇ ਫਲ ਨਾਲ ਆਸਕਤੀ ਨੂੰ ਛੱਡ ਕੇ, ਸਦਾ ਤ੍ਰਿਪਤ ਅਤੇ ਕਿਸੇ ਦੇ ਆਸਰੇ ਤੋਂ ਰਹਿਤ, ਉਹ ਕਰਮ ਵਿੱਚ ਚੰਗੀ ਤਰ੍ਹਾਂ ਲੱਗਾ ਹੋਣ ਉੱਤੇ ਵੀ ਕੁਝ ਵੀ ਨਹੀਂ ਕਰਦਾ।