त्यक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तो निराश्रयः ।
कर्मण्यभिप्रवृत्तोऽपि नैव किञ्चित्करोति सः ॥
४-२० ॥
tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ |
karmaṇyabhipravṛtto'pi naiva kiñcitkaroti saḥ ||
4-20 ||
કર્મફળમાંની આસક્તિ ત્યજીને, નિત્ય તૃપ્ત અને કોઈ આશ્રય વિનાનો તે, કર્મમાં સારી રીતે પ્રવૃત્ત હોવા છતાં કંઈ જ કરતો નથી.