त्यक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तो निराश्रयः ।
कर्मण्यभिप्रवृत्तोऽपि नैव किञ्चित्करोति सः ॥
४-२० ॥
tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ |
karmaṇyabhipravṛtto'pi naiva kiñcitkaroti saḥ ||
4-20 ||
കർമഫലത്തിലുള്ള ആസക്തി ത്യജിച്ച്, എപ്പോഴും തൃപ്തനായി, ആശ്രയമൊന്നുമില്ലാത്തവനായി, കർമത്തിൽ വ്യാപൃതനായിരുന്നാലും അവൻ ഒന്നുംതന്നെ ചെയ്യുന്നില്ല.