आसने शयने स्थित्वा निराधारं विभावयन् ।
स्वदेहं मनसि क्षीणे क्षणात्क्षीणाशयो भवेत् ॥११७॥
āsane śayane sthitvā nirādhāraṃ vibhāvayan |
svadehaṃ manasi kṣīṇe kṣaṇāt kṣīṇāśayo bhavet
anuṣṭubh
આસન કે શયન પર બેસીને દેહને નિરાધાર ભાવો; મન ક્ષીણ થતાં ક્ષણમાં આશય-ક્ષીણ બને છે.