तथा हि संवित् पूर्वम् अन्तर् एव भावं कलयति ततो बहिर् अपि स्फुटतया कलयति तत्रैव रक्तिमयतां गृहीत्वा ततः तम् एव भावम् अन्तर् उपसञ्जिहीर्षया कलयति ततश् च तदुपसंहारविघ्नभूतां शङ्कां निर्मिणोति च ग्रसते च ग्रस्तशङ्कांशं भावभागम् आत्मनि उपसंहारेण कलयति तत उपसंहर्तृत्वं ममेदं रूपम् इत्य् अपि स्वभावम् एव कलयति तत उपसंहर्तृस्वभावकलने कस्यचिद् भावस्य वासनात्मना अवस्थितिं कस्यचित् तु संविन्मात्रावशेषतां कलयति ततः स्वरूपकलनानान्तरीयकत्वेनैव करणचक्रं कलयति ततः करणेश्वरम् अपि कलयति ततः कल्पितं मायीयं प्रमातृरूपम् अपि कलयति सङ्कोचत्यागोन्मुखविकासग्रहणरसिकम् अपि प्रमातारं कलयति अतो विकसितम् अपि रूपं कलयति इति एता द्वादश भगवत्यः संविदः प्रमातॄन् एकं वापि उद्दिश्य युगपत् क्रमेण द्विशः त्रिश इत्यादिस्थित्यापि उदयभागिन्यः चक्रवद् आवर्तमाना बहिर् अपि मासकलाराश्यादिक्रमेण अन्ततो वा घटपटादिक्रमेणापि भासमानाः चक्रेश्वरस्य स्वातन्त्र्यं पुष्णत्यः श्रीकालीशब्दवाच्याः
Transliteration (IAST)
tathā hi saṃvit pūrvam antar eva bhāvaṃ kalayati tato bahir api sphuṭatayā kalayati tatraiva raktimayatāṃ gṛhītvā tataḥ tam eva bhāvam antar upasañjihīrṣayā kalayati tataś ca tadupasaṃhāravighnabhūtāṃ śaṅkāṃ nirmiṇoti ca grasate ca grastaśaṅkāṃśaṃ bhāvabhāgam ātmani upasaṃhāreṇa kalayati tata upasaṃhartṛtvaṃ mamedaṃ rūpam ity api svabhāvam eva kalayati tata upasaṃhartṛsvabhāvakalane kasyacid bhāvasya vāsanātmanā avasthitiṃ kasyacit tu saṃvinmātrāvaśeṣatāṃ kalayati tataḥ svarūpakalanānāntarīyakatvenaiva karaṇacakraṃ kalayati tataḥ karaṇeśvaram api kalayati tataḥ kalpitaṃ māyīyaṃ pramātṛrūpam api kalayati saṅkocatyāgonmukhavikāsagrahaṇarasikam api pramātāraṃ kalayati ato vikasitam api rūpaṃ kalayati iti etā dvādaśa bhagavatyaḥ saṃvidaḥ pramātṝn ekaṃ vāpi uddiśya yugapat krameṇa dviśaḥ triśa ityādisthityāpi udayabhāginyaḥ cakravad āvartamānā bahir api māsakalārāśyādikrameṇa antato vā ghaṭapaṭādikrameṇāpi bhāsamānāḥ cakreśvarasya svātantryaṃ puṣṇatyaḥ śrīkālīśabdavācyāḥ
ಅದು ಹೇಗೆಂದರೆ: ಸಂವಿತ್ತು ಮೊದಲು ಭಾವವನ್ನು (ವಸ್ತುವನ್ನು) ಒಳಗೆಯೇ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ; ಬಳಿಕ ಅದನ್ನು ಹೊರಗೂ ಸ್ಫುಟವಾಗಿ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ; ಅಲ್ಲಿಯೇ ರಕ್ತಿಮಯತೆಯನ್ನು (ಅನುರಾಗ-ರಸಿಕತೆಯನ್ನು) ಗ್ರಹಿಸಿ, ಬಳಿಕ ಅದೇ ಭಾವವನ್ನು ಒಳಗೆ ಉಪಸಂಹರಿಸುವ ಇಚ್ಛೆಯಿಂದ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಬಳಿಕ ಆ ಉಪಸಂಹಾರಕ್ಕೆ ವಿಘ್ನವಾಗುವ ಶಂಕೆಯನ್ನು ನಿರ್ಮಿಸುತ್ತದೆ ಮತ್ತು ಗ್ರಸಿಸುತ್ತದೆ; ಶಂಕೆಯ ಅಂಶವನ್ನು ಗ್ರಸಿಸಿದ ಭಾವಭಾಗವನ್ನು ತನ್ನಲ್ಲಿ ಉಪಸಂಹಾರದಿಂದ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಬಳಿಕ "ಈ ಉಪಸಂಹರ್ತೃತ್ವವು ನನ್ನ ರೂಪ" ಎಂದು ಆ ಸ್ವಭಾವವನ್ನೇ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಬಳಿಕ ಉಪಸಂಹರ್ತೃ ಸ್ವಭಾವದ ಕಲನದಲ್ಲಿ ಕೆಲವು ಭಾವದ ವಾಸನಾ ರೂಪವಾದ ಅವಸ್ಥಿತಿಯನ್ನೂ, ಕೆಲವರ ಸಂವಿತ್ಮಾತ್ರ ಅವಶೇಷತೆಯನ್ನೂ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಬಳಿಕ ಸ್ವರೂಪದ ಕಲನಕ್ಕೆ ಅವಿನಾಭಾವದಿಂದಲೇ ಕರಣಚಕ್ರವನ್ನು (ಇಂದ್ರಿಯ ಚಕ್ರವನ್ನು) ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಬಳಿಕ ಕರಣೇಶ್ವರನನ್ನೂ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಬಳಿಕ ಕಲ್ಪಿತವಾದ ಮಾಯೀಯ ಪ್ರಮಾತೃ ರೂಪವನ್ನೂ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ; ಸಂಕೋಚದ ತ್ಯಾಗಕ್ಕೆ ಉನ್ಮುಖವಾದ ವಿಕಾಸದ ಗ್ರಹಣದಲ್ಲಿ ರಸಿಕನಾದ ಪ್ರಮಾತೃವನ್ನೂ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಆದ್ದರಿಂದ ವಿಕಸಿತವಾದ ರೂಪವನ್ನೂ ಕಲನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಹೀಗೆ ಈ ಹನ್ನೆರಡು ಭಗವತಿಯರು ಸಂವಿತ್ತಿನ ಪ್ರಮಾತೃಗಳನ್ನು — ಒಬ್ಬನನ್ನೋ ಅಥವಾ ಅನೇಕರನ್ನೋ — ಉದ್ದೇಶಿಸಿ, ಯುಗಪತ್ತಾಗಿ, ಕ್ರಮವಾಗಿ, ಎರಡೆರಡಾಗಿ, ಮೂರುಮೂರಾಗಿ ಮೊದಲಾದ ಸ್ಥಿತಿಯಿಂದಲೂ ಉದಯವನ್ನು ಹೊಂದುತ್ತಾ, ಚಕ್ರದಂತೆ ಆವರ್ತಿಸುತ್ತಾ, ಹೊರಗೂ ಮಾಸ-ಕಲಾ-ರಾಶಿ ಮೊದಲಾದ ಕ್ರಮದಿಂದ, ಕೊನೆಗೆ ಗಡಿಗೆ-ಬಟ್ಟೆ ಮೊದಲಾದ ಕ್ರಮದಿಂದಲೂ ಭಾಸವಾಗುತ್ತಾ, ಚಕ್ರೇಶ್ವರನ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯವನ್ನು ಪೋಷಿಸುತ್ತಾ "ಶ್ರೀಕಾಲೀ" ಎಂಬ ಶಬ್ದದಿಂದ ವಾಚ್ಯರಾಗಿದ್ದಾರೆ.