मृद्वासने स्फिजैकेन हस्तपादौ निराश्रयौ ।
निधाय तत्प्रसङ्गेन परा पूर्णा मतिर्भवेत् ॥११३॥
mṛdvāsane sphijaikena hastapādau nirāśrayau |
nidhāya tatprasaṅgena parā pūrṇā matir bhavet
anuṣṭubh
કોમળ આસન પર એક નિતંબ વડે, હાથ-પગને નિરાધાર રાખીને બેઠેલા — તે પ્રસંગથી પરા પૂર્ણ મતિ થાય છે.