पृष्ठशून्यं मूलशून्यं हृच्छून्यं भावयेत्स्थिरम् ।
युगपन्निर्विकल्पत्वान्निर्विकल्पोदयस्ततः ॥४०॥
pṛṣṭhaśūnyaṃ mūlaśūnyaṃ hṛcchūnyaṃ bhāvayet sthiram |
yugapannirvikalpatvān nirvikalpodayas tataḥ
anuṣṭubh
ಬೆನ್ನಿನ ಶೂನ್ಯ, ಮೂಲದ ಶೂನ್ಯ, ಹೃದಯದ ಶೂನ್ಯ — ಇವುಗಳನ್ನು ಒಮ್ಮೆಲೇ ಸ್ಥಿರವಾಗಿ ಭಾವಿಸಬೇಕು; ನಿರ್ವಿಕಲ್ಪತ್ವದಿಂದ ನಿರ್ವಿಕಲ್ಪೋದಯ.